Muflonvadászat a Bánságban

A muflon (Ovis musimon) nem őshonos kárpáti vad – a romániai állományok a 19–20. században, trófeavadászati céllal betelepített szardíniai és korzikai egyedektől származnak. Ma két-három nagy, kezelt vadaskertben él a Bánságban és a Hunyad megyei dombvidéken: több ezer hektáros, tölgyes-sziklás kerített területeken, ahol a nyájak természetes módon szaporodnak, a vadászat pedig gyalog, pontosan úgy zajlik, mintha teljesen szabad területen járnánk.

Ezt nyíltan kimondjuk. A muflonprogramot nem mérjük ugyanazzal a szabadterületi mércével, mint a vaddisznó-, a gímszarvas- és a zergevadászatot – itt kezelt állományra vadászunk, kerített vadaskertben. Azért tartjuk a kínálatban, mert maga a trófea kiváló (egy teljes csigájú kárpáti kos Európa legszebb muflontrófeái közé tartozik), mert a vadászat igazi terepmunka – távcsöves keresés és cserkelés sziklás terepen –, és mert az európai trófeagyűjteményüket gyarapító vendégek gyakran kérik. Ha teljesen szabad területi vadászatot szeretnél, minden kerítés nélkül, válaszd inkább a zergét vagy a gímszarvast.

Így zajlik a vadászat. Kettesben, csak te és egy tapasztalt vadászkísérő. Az első fénynél végigtávcsövezed a füves párkányokat, kiválasztod a kilövésre érett kost, majd lőtávolba cserkelsz – jellemzően 150–280 méterre, töredezett sziklamezőn át. Az októberi üzekedés a fő időszak: a nagy kosok a juhokat hajtják, ilyenkor megfeledkeznek az óvatosságról, és elég sokáig állnak ahhoz, hogy nyugodtan lőhess. Az üzekedésen kívül a nap nagy részét a sziklasáv fölött töltik, és csak a türelmes vadásznak adódik tiszta lövés.

A lődíjat CIC-pontszám szerint számítjuk (szarvhossz plusz körméret), és a mérettel meredeken nő – egy ezüstérmes kos a selejtkos árának többszörösébe kerül. A lenti táblázat a sávokat mutatja; a végösszeg a vadászat végén, a trófea bírálatakor válik véglegessé.